|
---------------------------------------
Vélemények
---------------------------------------
Eggo Moralli földön kívüli nagy ábrándja
szerző: Kellei György, Veszprém megyei Napló
2008. november 8.
forrás: www.naplo-online.hu
Ennek a könyvkritikának a megírásába, kedvenc tükröm elé álltam a lakásomban, és halvány öndicsérettel vállon veregettem magam: csaknem egy szuszra végigolvastam Eggo Moralli Atmosz - Az Őrök című regényét. És ez nem kis teljesítmény.
Ennek több oka van, nagy valószínűséggel kitérek rájuk, bár ez a könyv minimum 40- 50 oldalas tanulmányt érdemelne, de nem azért, mert fantasztikusan jó, s nem azért, mert pocsék, élvezhetetlen. Egyszerűen arról van szó, hogy Eggo Moralli, vagyis a magyarról fordító veszprémi Zsiga Henrik érdekes könyvet írt.
Irodalmi munkásságát - ha van ilyen - nem ismerem, az elektronikus úton beszerezhető információk pedig nekem ilyenkor, olvasás előtt vagy után nem mondanak semmit. Maradjunk annyiban, hogy az Atmosz egyelőre egy egykönyves író kilétét sugallja, nem első könyvesét, hanem olyan alkotóét, aki kiírt magából mindent. Bár ne így len- ne! Az Atmosz témája kifogyhatatlan és befejezhetetlen, örökké létezik, állandóan kérdéseket indukál bennünk, földi halandókban.
Ha komolyan veszem Moralli művét, tarthatnám komplett hülyeségnek is, agyrémnek, lázálomnak, ha meg valamiféle liberális, megértő szándékkal fogadom, akkor meg besorolhatom a páratlan ötletű epikai produkciók közé. Hogy mi az igazság? Aki majd kézbe veszi és elolvassa a regényt, majd eldönti, hogy mit tart a kezében. Egyet leszögezhetek: Moralli lebilincselően, burjánzó szókinccsel ír, prózája nem szokványos, hemzseg a hiteles és a kreált tudományos kifejezésektől, idegen szavaktól, amelyekre persze a kötet végén magyarázatokat találunk. Tekervényes mondatai olykor édes teherként nehezednek ránk, de mégis minden szó, kifejezés a helyén van, gördülékenyen hömpölyög előttünk a cselekmény, végül is kikeveredünk a nyakunkba szakadó információhalmazból, az ismeretek labirintusából. Moralli, alias Zsiga Henrik műveltsége, szakirányú olvasottsága, s mindennek térben és időben való elhelyezése, összekapcsolása szerteágazó.
Önmaga szárnyalását időnként okosan lefékezi, s mint a krimikben teszik, egy-egy fejezet elején egybesűríti az eseményeket; magyaráz, eligazít, ami nem bántó, sőt, inkább praktikus emlékeztető megoldás. Az író tehát olykor narrátorrá lép elő. És nem mellőzi a humort sem (lapított, mint mezei pocok a katyusatűzben ), ezzel aztán végképp meggyőz minket arról, hogy nem kell mindent mellre szívni. Fel is tettem magamban a kérdést: keserű vagy bizakodó-e a regénye? Válaszom: mindenesetre nem kétségbeejtő.
Az Atmosz első fejezeteit olvasva sok minden beugrott nekem. A címről például az Égei-tenger kis szigetére, a Patmoszra asszociáltam, amely a Bibliában, a Jelenések könyvében János evangélistával kapcsolatban felbukkan. Patmosz a római birodalom Gulágjaként is bennem él. Aztán eszembe jutott Karinthy Ferenc Epepe és Déry Tibor G. A úr X-ben című regénye. Az egyik nyelvi pokoljárás, a másik utópisztikus utazás. Az Atmosz velük ellentétben egy erőszakos technikai expedíció a manipulált tudományok korában. Az Őrök a mechanikusságba hajló emberi faj tisztaságát vigyázzák, a túlzott mennyiségű mesterséges beültetéssel bíró egyedeket a távoli Atmoszra száműzi a rendészet.
Felmerülhet a kérdés, hogy hányadik évezredben játszódik ez a kísérlet. A Coca-Bor vagy az Arktiszi Egyetem emlegetése nem iránytű. Legyen elég annyi, amit az egyik szereplő mond a társának: az időszámítás szerinti második ezredfordulót követő évekbe kalauzollak vissza . Hozzátehetem még azt is, hogy Moszkvában szabadkapitalista konferencia zajlik, New Yorkban meg neokommunista kormány van hatalmon. De ezek a tények indifferensek. Az már fiygelemre méltóbb, hogy még mindig csak hatmilliárdan vagyunk a földön, és éppen Leo Passius menekül a humángleccserben a BSR (Biostrukturális Rendészet) ezredese, Jegg Kifou elől. Bűne nem más, mint hogy többször is megsértette a humánbiológiai törvényeket. Aztán - ahogy az már lenni szokott a történetekben - Jegg sorsa is beteljesedik, az üldözőből áldozat lesz, a BSR rá is vadászni kezd, ő sem kivétel. Elkezdődik tehát a hajsza, tele víziókkal, kalandokkal. Az ezredes is egy védtelen porszem lesz a gigantikus gépezetben, bedarálják rendesen. Jegg itt az egyik igazi főhős, követhetjük sorsát, vele érezzük át a megpróbáltatásokat. A másik jelentős figura pedig egy tógás férfi, aki mérhetetlenül hullámzó monológokba, méltósággal adagolt eszmefuttatásokba rejti el véleményét a világról. ...
Miközben az idő einsteini sztreccslepedőjén halad előre, és az ajtó bináris dallamot zongoráz , Jegg hol kábán, hol éberen, hol éhesen, hol az álom csendes batiszkáfjába alámerülve bújócskázik az őt kergető csapattal, amelynek tagjai holofonon beszélgetnek egymással, alaposan megismerjük Atmoszt. Jegg innen egy gyönyörű kék-zöld bolygót lát. Szóval Atmosz számlálhatatlan gyűrűből álló mesterséges rendszerként vette körbe a Földet ; Atmosz az elhagyottak birodalma, a kitaszítottak égi mocsara; Atmosz volt a legnagyobb emberi építmény, ami nem létezett; Atmosz egy biomechanikus kolónia , a kilátástalanság földje. Jegg Kifou kálváriája végén elbotorkál a geolifthez: A lift mértéktartón bezáródott, lötyögő húskonzervvé degradálta az ez- redest, szusszant egyet, talán vett egy nagy levegőt, és alábukott az anyaföld felé, át a szférákon.
Jegg visszatérése az illúzió elvesztését, de egy másfajta kezdet idejét jelenti. Egyelőre tehát nincs menekvés. Még nincs. Addig is maradnak az ideák. Velük kell élnünk.
---------------------------------------
Szia, kedves EggoHenrikMoralli!
...hát elolvastam...
Tetszett, nagyon tetszett!
A kezdéskor egy szokatlan és nehezen érthető világban induló
történet később kezd érthetővé válni (itt az olvasó kezdi
azt hinni, hogy "klassz gyerek ő", hisz érti, amit olvas...
) és egyszerre olyan gondolatvilágban találtam magamat, ami
teljesen magával ragadott (és keményen dolgoztatott -ezt
köszönöm leginkább!).
Nem hiszem, hogy van akit ez nem érint!
A világunkról olyan komoly és vicces és egyszerű és röhejes
és megdöbbentő és ijesztő és kedves és igaz módon írsz,
hogy...nagyon jó!!!
Nem fájdult bele a munkába néha a fejed?
Most így, tíz órával a könyv olvasásának befejezése után azt
gondolom, hogy elolvastan egy könyvet, ami a könyvespolcom
elején marad, mert még párszor elő fogom venni.
Köszönöm még egyszer az élményt, nem felejtem el egyhamar!
Üdv.: Tsigi
U.i.: Mikor alakul az Atmosz-klub?
---------------------------------------
Atmosz-i kalandom kapcsán első nekifutásra ez ugrott be: "Értekezés az emberiség jövőjéről". Eggo Moralli olykor meglepően hátborzongató, kedélyborzoló döbbenetvilága tárul elénk. Ami mellett nem lehet elmenni, - ha belevág az ember Jegg Kifou oldalán a kalandozásokba - az agytorna, amit játszva követel meg az élet nagy kérdéseit feszegető gondolatokkal, s nem kevés létfilozófiával fűszerezett olvasmány.
Évek óta szinte kivétel nélkül hasznosnak tetsző irományokat és szakkönyveket olvastam, DE a gondolatutazás Atmoszon megmutatta - többek között - azt is, hogy ez hiba volt. Keményen megdolgoztatott, verejtékemmel nem spórolt, de élveztem.
Elementáris erővel döbbentett rá, hogy mennyi kulturális csemege mellett igyekeztem volna elmenni, ha csak nem ragad most idegszálon Kifou ezredes. A filozófia és a szórakoztatás magasiskolája ez a mű, amely új műfajt hozott a könyvespolcomra: Philosophy + Entertainment = Szép jó reggelt PHILOTAINMENT!
Oravetz Dániel
www.oravetz.hu
---------------------------------------
Kiolvastam. Meglepő. Ám bevallom sejtettem, hogy lesz itt a végén egy csavar, mert túl könnyen (szerintem) meglelte a geoliftet. Azonban annak örülök, hogy szerinted is van remény. Öt lépés lenne, és ezt egyre többen tudják. Remélem idö is lesz rá, megcselekedni, amit megkövetel... De mi is az az idő????
Szóval tetszett.
Üdv: Laci
---------------------------------------
egyértelműen ez egy filozófiai science fiction, ami azért jó, mert olvasmányos de egyben az író világszemléletét is bemutatja.
értékelem a nyelvezetét, bár ezzel bizonyosan kisebbségben vagyok és vagyunk. sok új szófordulat, amiket még idézni is érdemes, jók az alliterációk és egyéb szójátékok, fejezet végi mézesmadzag az olvasás folytatása érdekében (ami be is válik), nincsenek közhelyek, bevált klisék.
a sztori jó, vannak kissé filmes fantazmagóriák, de persze túl sok újat ezzel kapcsolatban már lehetetlen kitalálni.
Összességében egy minden mondatában megrágott, formabontó olvasmányban volt részem, amit ajánlanék másoknak is.
ennyit tudtam elmondani, kérem
edward
---------------------------------------
HEURÉKA! Ünnepek ide, évzárás oda végül győzedelmeskedtem az idő felett és bár többnyire hajnali órákban, repülőgépen és szállodákban, de sikerült a végére járnom Jegg Kifou időközben rokonszenvessé vált ezredesünk viszontagságos történetének. Sok gondolatot ébresztett bennem az irományod, de gondolom ez így is van rendjén. Valahol ez a cél, hogy sapiens létünk végül néhány elmélkedés formájában testet öltsön, bizonyítva ezzel is, hogy nem vagyunk méltatlanok e névre. Röviden: Tetszett! Kicsit hosszabbam: Nagyon Tetszett!!:-)) Végül a leghosszabb verzióban, hadd osszam meg veled néhány felmerült és azóta tudatom felszínén lebegő gondolatomat.
Elképesztő milyen nyelvi készséged és hozzá lexikális tudásod van, amiket összerakva olyan mondatokat tudsz alkotni, hogy egyszeri felszínes elolvasásukat legalább még kettőnek kell követnie, míg minden ágas-bogas utalásukat, szerteágazó mondanivalójukat megérti az ember. Kivétel talán ezalól a: "Jegg várt." mondatod, melyen nem értelmezési gondok, hanem inkább a nevetéstől hastáji gondok miatt időztem el az indokoltnál talán egy kicsivel több időt. Az írásstílusod, annak mélysége és összetettsége mindenképp többszörös elismerést követel, amit én bőszen megállás nélkül szórok feléd! Egyúttal, viszont ez is adja a könyv olvasásának nehézségét, lévén nem egy ponyvaregényről van szó.
Csongor
---------------------------------------
A könyv olvasása után érdekes kérdés merült fel beszélgetéseink során: szükséges-e értenünk egy könyv minden egyes mondatát önmagában? A válaszom, általánosságban véve is, egyértelmű NEM! Miért írom ezt ide? A szerző gondolatvilága, finoman szólva, egyedi. Néha úgy érezhetjük, hogy agytekervényeink teljesen összegubancolódnak tőle. (Speciel én ezt is élveztem olvasás közben!) Aztán idővel összeáll a kép, amint halad előre a történet egyre inkább érezhetjük, hogy különleges világba csöppentünk, ami tulajdonképpen nagyon kényelmesen élhető.
Lenne. Kiderül, hogy talán mégsem…..
Elgondolkodhatunk való életünk, látszatra tökéletesnek tűnő, mindent elfogyasztó társadalmának alapvető tézisein. Aztán pedig azon, hogy mi jöhet utána. Mert, ugye, ez sem tarthat örökké. Persze, mi teszünk is róla, hogy ne tartson. Ebben a tekintetben is alapvető üzeneteket
hordoz a könyv.
Charlie
|
